| Köszönetnyílvánítás 2009-ből... |
|
|
|
|
Köszönöm én is a rendezvényeket, a kóstolások hangulatát, színeit, ízét és illatát! Nagy élmény volt részt venni a társaságban, remélem jövőre ugyan ilyen gazdag programok várnak ránk. Boldog voltam, hogy részt vehettem a nagy fehérbor kóstolókon, és nem utolsó sorban a vörösborok karneválján.
Ahol az egyszerű portugieserek látták el a személyzet feladatait. Mindenki tudott róluk, hogy itt vannak közöttünk, de mint egy finom hotel takarítóival, senki sem akart találkozni velük. De jelen voltak. A közönség tetemes részét a világ minden tájáról, Chilétől Ausztráliáig, Afrikán át, az egész világot bejárt világpolgárok, a megbízható cívisek, a cabernet sauvignonok adták. Kiszámíthatóak, korrektek. Ők a világ vörösborainak polgárai.
Akadtak persze kifinomult ízlésű nyárspolgárok, akik már a cabernet franc jelzőt illesztették magukra, mert többre tartották magukat az említett átlagnál. A házigazdák is mindig becsületesen látták el feladataikat: Madame Merlot kedves, bájos, enyhén molett teremtés, egyesek emlékeznek és tudni vélik azt is, hogy néha-néha egy kis pajkosságra is kapható volt. Szerelméről viktoriánus interieur-ben lejátszódó, édeskés, csokoládés ízekre és illatokra is emlékeznek a kiválasztottak. Férje, Monsieur Kékfrankos kimért, olykor megkeseredett szíkár úriember, beesett, már-már gyomorbetegnek látszó arccal, nehezen tudta felvenni a karnevál ritmusát. Senki sem csalódott még benne, de csak unalmas események történtek vele. Öröm volt itt találkozni azután egy-egy ismeretlen, vagy kevésbé ismert vendéggel. Ibn Shiraz állítólag egyenesen Perzsiából érkezett, talán át sem öltözött, érezhető volt öltözetén a mesés Kelet buja fűszereinek illata. Megjelenése, pikáns és kalandos történetei lenyűgözték a vendégeket. De ugyanilyen örömmel üdvözölték Kadarkát, a nagyon-nagyon régi rokont, akit már elveszettnek hittek, s azután feltűnt egyes helyeken, mindig a legjobb, a régi magyar társasélet legszebb festményeire emlékeztető ruhájában. Herr Zweigelt tulajdonságai nemigen voltak maradandóak, de egyesek mégis annyira csodálatra méltónak bizonyultak, hogy még sokáig emlegették a forgatagban. De fehér kesztyűben, szmokingban, megvető arccal, felülemelkedve a forgatagon, sokak szerint már-már lenézően állt mindenek felett a vörösborok igazi arisztokratája, a Pinot Noir. Arca csodálatos színe, öltözete, ereje, arisztokratikus bája a magabiztosság fenséges közönyét prédikálta: tudta, akárhogy alakul a karnevál, az úr ő marad.
Pörgött-forgott a Karnevál egész este és éjjel, mindenki tudta meddig maradhat, mire képes, hová tartozik. Többnyire azt is tudták hol a helyük. Felkaptak a földről tánc közben egy-egy cimkét, magukra tették, elnevezték igazságnak, és azt hirdették ezután, s el is hitték, hogy ez az övéké, az ő igazságuk. Ha egyesek túl is becsülték magukat, botrányos jelenetre nem került sor. Mindenki maradni akart még.
De hajnalban a messzi távolból sámánkürt harsant. A szomolyai bortáltos dördült el, köszöntötte Istenét, a Természetet, a felkelő Napot. Mindenki megborzadt, magába nézett, a cimkék leperegtek, az igazságok átrendeződtek. Minden hiúság egy perc alatt megsemmisült.
-
Természetesen Karnevált azóta is tartanak és mindig is fognak rendezni. De már sem a résztvevőknek, sem a rendezőknek nincs az arcán az a könnyed, magabiztos mosoly, mint a táltos hangja előtt volt. A tükröket letakarták, a biztatás szinte részvétté szomorodott, a szerelmek közönnyé, jobb esetben barátsággá szelídültek, a dicséretek hízelgéssé korcsosultak, s az őszintébbek maguk is savanykás mosollyal fogadják már azokat.
Minden érték átértékelődött. Dr. Ficsor József |


